Vetítőterem – #63

The Banshees of Inisherin [ A sziget szellemei ] – 2022

JackOneill – 9.5/10

Instant egyik kedvencemmé vált a film. Egy barátság

ilyen módon való bemutatása már önmagában is érdekes volt, de a film mindemellett rengeteg mondanivalóval van feltöltve. A bitang gyönyörű képek közben az embert eleinte az a könnyelmű gondolat fogja el, milyen szívesen is lakna azon a vidéken. Ez remekül kiemeli egyben, hogy a magány, a boldogtalanság, a félelem vagy a szimpla unalom nem a helytől függ, hanem attól mivel töltjük meg. Nem új gondolatok, de ezek ábrázolása a film végtelenül egyszerű stílusában tökéletes. Mindezen nyomasztó témák ellenére van valami melegség is a filmben, ami abból az egyszerű életmódból és azokból az egyszerű emberekből árad. Mindemellett az alakítások is nagyon rendben voltak. Colin Farellt ha jól tudom oszkárra is jelölték és úgy gondolom teljesen jogosan.

De ami a legfontosabb

Gabo81 – 10/10

Egyértelműen 10-es. Voltak hangok akik azt mondták ez nemcsak az év, hanem az évtized filmje. Azért annyira nem jó, de nagyon erős évindítás és a Bálnát még nem is láttuk. A szokásost most nem hadarnám el a látványról, színészekről. Pár kritikát elolvastam róla és sajnálatomra sehol nem találtam olyat ami a szimbólumrendszerével foglalkozna. Ugye a film kerek 100 éve játszódik a polgárháború idején. Én először arra gondoltam

Lehet ezt csak én látom bele. A másik meg az öregasszonyos, boszorkányos szál volt amit szintén nem hoztak fel, pedig megérne egy bekezdést. Rám olyan szinten hatással volt, hogy azóta magamat is vizsgálom, nehogy kevés legyek és csak hátráltassam.

De a legfontosabb akkor is az, hogy Ne legyünk LAPOSAK!!!!!!!!!!

Patrick – 9.3/10

Szép volt. Jó volt. Mondhatnám azt is, hogy az In Bruges még mindig jobb, de a második kedvencem tőle simán ez lett. Olykor humoros, de egyébként meglepően lehúzós kis film. Martin McDonagh egy olyan történetet mesélt el egy barátságról, amely akár egy nagyon jó szerelmes filmnek is elment volna. Kíváncsi vagyok, milyen kritikákat kapott volna, ha ezt a meccset két ellenkező nemű egyén játssza le egymással. Értem én, hogy ezt egy az egyben nem lehetett volna így átültetni, de egy jelentős részét azért talán igen. Emlékezetes, gyönyörűen fényképezett, meseszép tájakon játszódó, bizonyos értelmében meglepően visszafogott alkotás lett. És egyszerűsége ellenére roppant elgondolkodtató is. Hogyan élhettek akkor… Mi segíthetett azokon, akik magányosak voltak? De tovább is vihetném… Akkor egymásra volt inkább szükségünk, ma meg inkább a telefonunkra és az internetre. Ezerszer hallott frázisok ezek – tudom. De ettől még simán igaz.

Ma talán könnyebb megkapaszkodni valamiben. Akár egy blog írásában. Filmezésben. Olvasásban… De közben meg ez a rengeteg lehetőség nyomaszt is talán (lásd FOMO). És a közösségi média ontja magából a „nézd csak milyen csinos vagyok, ilyen jó életem” van féle dolgokat… (És most tudom, hogy valaki „csak nyavalyogni” szokott azinterneten’. Neeeem, ugyan.., én biztos nem… 😅) Egyesek talán divatból is teszik, hogy legalább kitűnjenek a tömegből és ezzel szerezzenek követőket. Így vagy úgy, de ez sok néha. Olykor szeretnék úgy elvonulva élni, ahogy ők, akkor és ott „tehették”. Átélni minden naplementét. Majdnem minden reggel korán kelni. A kocsmában – a tenger morajlását hallgatva – kidumálni a barátaimmal a legjelentéktelenebb dolgokat. Az időjárást nem mindig tudni előre. Nem a radart kémlelni, hanem a felhőket az égen. Meglepődni. Örülni a napsütésnek, esőnek. Egy kedves, váratlan invitálásnak, látogatásnak… Mindeközben valahol kevesebb anyagiassággal találkozni, több valódi emberi kontakt mellett… Nem tudom. Jobban belegondolva lehet többet ér ez a film, mint 9.1, amit eredetileg akartam rá adni. Legyen 9.3. Szívesen újra fogom és tudnám nézni…

Slow Horses [ Utolsó befutók ] – 2022

JackOneill – 5.8/10

Ez eléggé mellément. Oldman munkásságát nagyon kedvelem és a baj itt sem vele van. Inkább ott keresendő a probléma, hogy az epizód végére untam az egészet. Kezdetben volt benne lendület, de az nagyon hamar elhalt és sok logikai bukfenc is van benne. Az értékelések alapján ennél jóval többet vártam. Persze lehet, hogy a nagy egész ennél többet nyújt, de egy ilyen kezdés után kétlem hogy valaha folytatom.

Gabo81 – 8/10

Nekem bejött és nem csak azért, mert szeretem Gary Oldman-t. Viszont annak ellenére jött be, hogy jó ideje már nem vonzanak a kémes történetek. Talán a Homeland meg A foglalkozásuk amerikai volt ami utoljára lekötött. Vannak benne idegesítő dolgok.

de ez titeket nem érint xd

Patrick – 4.4/10

Hát ez meg mi a szar volt? Az eleje pörgősen indul, de meh’ az egész. Aztán meg ez az erőlködés… Állandóan szapulnak egy karaktert, most komolyan, ez milyen funkciót töltött be? Az egész ezer sebből vérzik, a táskás dolog is… Vicc. Logikátlan, buta, lapos karakterek, nem látom bele ezen mi lehetne jó. Nyilván nem annyira rossz az első évad, mint amennyire nekem ez a pilot nem jött be, de attól még tény, hogy ezt nagyon nem élveztem. Untam. Nem láttam a téteket. Pedig hát a téma adná magát, hogy ha valamiben, akkor abban azért ne szenvedjünk hiányt. Hát nekem nem sikerült megtalálnom benne ezen becses értékeket sem…