Vetítőterem – #49

Drive My Car [ Vezess helyettem ] – 2021

JackOneill – 8.5/10

A film első fele, ami a közel 45 perc után megjelenő főcím előtt játszódik lényegében nem is felvezetés hanem egy teljes értékű rövidfilm. A nagyon hosszú játékidő tekintetében ez talán túl sok is volt kevesebbel is érzékeltem volna a veszteség súlyát. A továbbiakban a gyász, a megnyílás és úgy önmagában magunkkal és másokkal való együtt élés témájában újat talán nem mond, de a film szimbolikája és ahogyan eljutunk a film végi darabig, ahol eljön a feloldozás már inkább egyedi. A gyönyörű Saab turbo a főszereplő világ elől való elzárkózásának szimbólumaként remekül funkcionál. Ahogy abba úgy az életébe sem akar senkit beengedni. De említhetném a szigetet is, ahol lakik csak az kevésbé kifinomult, mint az autó és nincs is rajta akkora hangsúly. De úgy egyébként is a képi világ mindenre próbál ráerősíteni. Minden, ami a karakterek között történik valahogyan ábrázolva is van. Ez jó gyönyörű képeket láthatunk. A színházba nyert betekintés elég érdekes, még akkor is ha valaki – mint én is – nem szereti azt. Igaz a mindenki más nyelven szólal meg felállás engem tuti kikészítene hamar akár színészként akár nézőként kellene végig csinálnom a színdarabot. A mögöttes tartalmát sem tudnám most teljesen megmondani. Több is lehet. Ez megint az a film, amit 3 órán keresztül nézni már sok. Legalábbis nekem. A film végi pozitívnak mondható végkicsengés ellenére egy elég melankolikus darabról beszélünk. Az említett képi ráerősítések pedig túlzásba vihetőek. A túl hosszan kitartott jelenetek melyeken semmi nem történik nálam elmértek voltak, nem találták meg az egyensúlyt. Mást nagyon nem tudok felróni neki egy nagyon szép film ez minden tekintetben.

Gabo81 – 8.5/10

Azt hiszem ez megint egy olyan film, amiről nem lehet csak pár sort írni. Ez tipikusan megérdemelne egy órás podcastot legalább. Kezdeném azzal, hogy kedvet kaptam tőle egy nagy kocsikázashoz, de a jelenlegi helyzetben a kezemre is csaptam gyorsan. 🤣 Nem tudom melyik részét lehetne kiemelni. Talán a legfontosabb a gyász és a feldolgozás. Ha jól vettem ki, itt teljesen kizárták a vallást és egyéni megoldási módszereket láthattunk. Végül is a fickònak a kazetta és a feleségével folytattot párbeszéd lett a maga útja ami egy darabig biztos működik is, de külső segítség nélkül benne lehet ragadni. Hozzá kell tenni, még mindig jobb mintha ivott volna, ami ugye klasszikus filmes sztereotípia. Hogy őszinte legyek, maga a művészi megközelítés amit szegény Ványa bácsival csináltak, tetszett is meg nem is. Vettem már részt ilyen alkotó folyamatban, elejétől a végéig, és tényleg jó, ha van egy karizmatikus vezető aki át tudja vinni a saját mòdszerét, viszont ez nekem nagyon liberális. Több nyelven anélkül, hogy értenék egymást köztük egy némával is, a nézők meg majd olvassák el a kivetítőn. Nekem ez egy kicsit sok. Amúgy több részletben tudtuk csak megnézni. Bevallom férfiasan bealudtunk rajta. Nem is tudom, ezt moziban hogy adták le vajon? Hagytak szünetet a csóri nézőknek? Imádom a hosszú filmeket, de ezt simán le lehetett volna hozni két két és fél órára. Hogy őszinte legyek, amit lehetett azt átadott. Kétlem, hogy valaha is újra tudnám nézni.

Patrick – 6.3/10

Sajnos ez mellé ment nálam megint. Ígéretesen indult, aztán egy túlexponált, unalmas, fárasztó művészfilm lett belőle. Hiába imádom az „elnyújtott”, szellős és hosszan kitartott jeleneteket, ha azokat nem mértékkel és jó helyeken lövik el, akkor majdnem felesleges volt minden fáradozás. Hiába jók a képek és remekelnek a színészek, valamint hiába tudott bizonyos értelemben még meg is érinteni, ha közben ásítoztam, és néha igen, arra gondoltam milyen jó lenne már, ha túllennék ezen az egészen, meg hát egyébként is milyen jó dolgokat nézhetnék ehelyett.

Végignézhető, de igazából sokat nem szeretnék és nem is tudnék róla írni. Azt gondolom, hogy ez így, amit láthattunk, nagyon kevés volt 3 órában, zenék sem nagyon ugranak be utólag, szóval nálam ez olyan szinten messze van az újranézéstől, hogy köszöntem szépen; ez nem lehet több 6 pontnál – és akkor még próbáltam korrekt is lenni…

Black Bird  [ Fekete madár ] – 2022

JackOneill – 8.8/10

Egy elég erős pilot volt ez. Nem is nagyon tudok mibe belekötni. A történet érdekesnek ígérkezik, a kezdeti motivációk a helyükön vannak. A karakterek szintúgy akármennyire is az elején vagyunk. Taron Egerton jót játszik ez elvitathatatlan tőle. Emellett a hangulat, a zenék és a fényképezés is nagyon a helyén van. Belegondolni hogy egy ilyen helyzetben mit választanék elég kemény.

Kemény… Nagyon kíváncsi vagyok hogyan fog alakulni a továbbiakban mert a lényeg csak most jön. Előre került a nézendő dolgok listájában, már csak idő kell.

Gabo81 – 9/10

Én ugye ezeket az esetek többségében párommal együtt szoktam nézni, kicsit ő is egy fokmerő, bármennyire is szerette volna, ez már így alakult. Amikor rákerestünk, csak egy szomorú sóhajt kaptam, hogy ez is egy újabb, sötét, börtönös, befordítòs, tipikus Renátós, aztán végül ő volt az aki magatòl mondta, hogy nézzük tovább. Szörnyű belegondolni, hogy ez is egy igaz történet. Miközben én már a suliban kajtattam a csajok után, volt egy fickó aki egy egészen más mòdszert választott. Direkt nem néztem utána mi lett végülis a szereplőkkel. Maga a koncepció nagyon jó, színészek profik. Amivel egyedül bajom van, hogy túl sok mindent zsùfoltak bele egy pilot-ba.

Szóval brutál jó, mindenki nézze meg.

Patrick – 8.4/10

Dennis Lehane az egyik kedvenc írom volt régen, meg hát most is az, bár vitathatatlan, hogy a régebben írt történeteivel nagyobb feltűnést keltett. Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy sokan a nyár egyik legjobb új sorozatának tartják a Black Bird c. szériát, mert ez egyfajta lökést adhat ismét neki. (Tudjátok ki, ő a Titokzatos folyó és a Viharsziget írója többek közt, meg hát a Kenzie-Gennaro krimis könyvsorozata egyik főszereplőjének nevével publikálgatok itt.)

A sorozat első része meg rohadt jó. Pörgős, izgalmas, fókuszált már az elejétől kezdve, hogy aztán a rész előrehaladtával egyre érdekesebb és ígéretesebb is legyen. Engem megvettek kilóra már itt, pedig a második rész még jobb is lett. Imádom az ilyen sztorikat. Sötét, olykor szinte nyomasztó, múlt és jelen találkozása, aztán persze egyszerre karakterizálós és nyomozós is, és hát a színészek, a képek és a hangulat is magáért beszél. Nem is említve a kort, meg a helyszíneket. Simán lehet még akár az év legjobb sorozata is nálam, bár elég erős lesz a verseny idén, meglátjuk mit hoz a hátralévő pár epizód. Egyébként meg a sorozat az In With The Devil: A Fallen Hero, A Serial Killer, and A Dangerous Bargain for Redemption című, de nem túl ismert 2010-es önéletrajzi könyvet dolgozza fel, amely goodreads-en 523 értékelést kapott az évek során – ezek átlaga pedig egy szolid 3.47/5-re futott ki. Szóval már azért is pacsi, mert egy viszonylag ismeretlen darab alapanyagából próbál valaki valami jót, vagy többet tető alá hozni, mert képesnek érzi magát arra, hogy ne csak felhasználjon, hanem hozzá is adjon valamit. Ez pedig sikerült; metán 80%, 29 kritikus véleménye alapján, de nagyon jól áll IMDb-n is. Érdekes egyébként, hogy milyen sok is az a 29 db kritika. Összevetésként, vagy tényleg ennyire népszerű a cucc, és egyszerűen van rá igény, vagy az Apple fizet azért, hogy írjanak róla, legyen az akármilyen vélemény is. Csak összevetésként a Better Call Saul utolsó etapja 20 kritikát kapott, a Barry és az Atlanta S03 19-et és 24-et, a szintén sokra tartott és újonc The Rehearsal pedig csupán 22 darabot. Kattintgattam párat még, hát nem találtam idén olyan szériát, amely ennél „több kritikát” kapott volna. Ezt csak úgy érdekességképpen említettem meg.