Vetítőterem – #46


A Prophet [ A próféta ] – 2009

JackOneill – 8.3/10

A börtönfilmek műfaja is elég szerteágazó ma már. Ez a film egyértelműen nem a macsós amerikai filmek sorát erősíti. Mondom ezt úgy, hogy alapvetően nincs bajom azokkal. Brutálisan reális az egész film vagy legalábbis annak tűnik. Nem tudom, hogy mennyi kutatómunka volt benne vagy személyes tapasztalatok, de el tudom hinni, hogy valóban ilyenek a hétköznapok. És ezzel az egész elkeserítő hangulattal, történésekkel erős feszültséget képes fenntartani a film bár leginkább az első felében.

Mutasd a spoilert!

Malik jellemfejlődése, ha lehet ezt így nevezni (bár a negatív fejlődés is fejlődés) nem egyedi, de abszolút helytálló. Egyre inkább beolvad abba a világba, amit először csak át akart vészelni, egyre rosszabb dolgokat követ el.

Ez egyrészt logikus másrészt kissé elveszi az élét annak a kiszolgáltatottságnak, amit a film elején közvetít a film. Nyilván kevésbe lett volna érdekes egy lábtörlő mindennapjait bemutatni ezt aláírom. A film nem is olyan lassú, mint először vártam elég jó a dinamikája, mindig történik valami a párbeszédek a maguk egyszerűségében is jól működnek. Viszont nekem ez a két és fél óra sok volt. A végére már realizmus és történések ide vagy oda untam kicsit. Ha egy fél órával rövidebb lett volna. A másik ezek a látomások és a halott férfi mindig. Annyira nem éreztem belevalónak ebbe a környezetbe még ha végül volt is, ami értelmet nyert.

Gabo81 – 7.9/10

Az első gondolatom az volt, hogy ez a Remény rabjainak a francia kiadása, csak európaibb változatban, de nem. Maga a környezet és atmoszféra tök hiteles, a szereplők meg pláne, viszont a történet az már nagyon nem klappol. Meg kell jegyeznem, imádom a Baron Noir-t és nagyon jó volt viszontlátni az első évad egyik főszereplőjét, aki még híres színész státusza ellenére is hiteles gengszter benne.

Mutasd a spoilert!

Szép gondolat, hogy egy írni olvasni nem tudó, de jó eszű gettólakó bekerül az iskolapadba, aztán pár év alatt egy taktikai zseni és bandavezér lesz, de azért ehhez szerintem több kellene. Viszont ami nagyon megfogott és nagyon jól ábrázolt volt, az a misztikum. Az először megölt fickó aki ott marad a nyakán, valami zseniális. Tudom, hogy ezt már sok filmben csinálták, de itt tényleg stációkban ábrázolták. Főleg amikor egyszer hátranézett és lángolt, innen lehetett tudni, hogy már lekerült a purgatóriumba.

A lényeg és a prófétaság viszont, azokban a beszűkített ábrázolásokban volt, amit talán látomásnak vagy intuíciónak lehetne hívni és amik végül megvalósultak. Én személy szerint, sokat foglalkoztam már a témával a saját tapasztalataim miatt, hiszek is ezekben, amiket nem ilyen formában éltem meg, de ábrázolni mozgóképen ennél jobban szerintem nem lehet. Kétlem, hogy valaha is újra nézném, de ráébresztett, hogy bizonyos dolgokkal többet kellene foglalkoznom, ezért egy nagy köszönet. Nagy tanúság emellett, hogy ha képezni akarjuk magunkat, a közgazdaságtan és a penge kéz a kézben jár 😀

Patrick – 8.6/10

Kemény film. Nyers, meglehetősen realisztikus. Fényképezés terén is minden elismerésem. De néha talán már túl sok is ebből az egészből? Mármint nekem másodszorra is kicsit kusza volt a vége. Nem a konkrét lezárással van gondom, hanem az odáig vezető út bizonyos részeivel. A készítők elvesztek a részletekben? Vágni kellett volna belőle, vagy esetleg lehet pont hozzátenni, és bizonyos elemeket jobban kidolgozni? Igen, szerintem mind a kettő út járható lehetett volna… De nem így tettek. Bizonyos szempontból tényleg eléggé durva a film. A legtöbbüknek nIncs családja, nincs segítsége, nincs kapaszkodója. Vagy nem látjuk, nem mutatják. Nem tudom ez mennyire valós képet tükröz, de el tudom képzelni, hogy ehhez hasonló lehet a helyzet bizonyos börtönökben. Van néhány esemény, amely során – a vége felé – meglehetősen szkeptikusan fogadom a látottakat, de aztán persze ki tudja… Én nagyon kedveltem, hogy úgy tudott egyszerre hangulatot is átadni, hogy közben azért a cselekmények és motivációk lefestésére is maradt kellő idő és energia.


This Is Going to Hurt  – 2022

JackOneill – 8.5/10

Elsőként azzal kezdeném hogy az egész epizód olyan kapkodó volt. Persze ez betudható a folyamatos rohanásnak, amit a főszereplő él át. Viszont, ha ez egy a mienknél sokkal jobban egyben lévő egészségügyi rendszerben is ilyen akkor végképp nagy elhivatottság kell, hogy valaki itthon orvos legyen. Jó, hogy nem megint egy sebészt vagy sürgősségi osztályt kapunk. Nem tudom volt-e olyan film vagy sorozat, ami a szülészettel foglalkozik. Ez nem is véletlen talán. Így az első rész után nem is tudom mivel fognak foglalkozni? Lesz mindig egy nagy komplikáció vagy még több álmatlanság és rohanás? Passz de biztosan kitaláltak valamit. A nézőhöz való kiszólást én mindig szeretem itt is jó volt akár egy megjegyzésről akár egy orvosi kifejezés megmagyarázásáról van szó. Nem voltak térdcsapkodós poénok te sokszor szellemes párbeszédeket kapunk a főszereplő pedig rutinszerű bunkózással kezeli a dolgokat, ami jól is állt neki. Igazából tetszett, de hogy fogom e valaha folytatni? Passz! Mindenesetre feljegyzem magamnak.

Gabo81 – 9/10

Egészen mostanáig, nem tudom eldönteni, hogy méla undort érzek, viszolygást, vagy döbbenetet. Ha nem tudnám, hogy ez egy igaz történet ami könyv alapján készült lehúznám a francba és még az emlékeimből is kitörölném valahogy. Kár, hogy az Egy makulátlan elme örök ragyogása-beli technika még nem létezik. De hát ez egy valós sztori és ennél realisztikusabban, még nem láttam ábrázolni ezt a világot. Emberek, hogyan jönnek a világra, mi van a háttérben, ami viszont nekem folyamatosan a fejemben zakatolt, hogy ez a mi a világunk. Az állandó álmosság, az automata amiből felvesszük a cuccokat, és a strigulák, amik a mi darabszámaink…. Én biztos, nem néztem volna tovább, viszont páromnak tetszett, úgyhogy nézni fogjuk. Majd lehet iszom előtte mindig egy felest 🙂

Patrick – 8.4/10

Én szerettem. Jók a karakterek; a főszereplő különösen érdekes figura lehet, bár kétségtelen, hogy mélységeiben még annyira nem mentek bele. Nálam – a trakt.tv-n – a most watched TV Show alatt mai napig az ER szerepel. Igen, a Vészhelyzet. Miért? Kétszer láttam pár évadot a TV-ben – ez biztos. Az első 9 évadot többször is összességében. (Régi sorozatként nem minden egyes megtekintés van jelölve Trakt-en.) És igen, egyszer le szeretném tudni még egyszer az egészet. (Mert persze az utolsó évadok mindig kimaradtak.) Nekem az összességében hivatkozási alap volt. Ahogyan Chicagoról Rorynak is a szél és a Vészhelyzet jutott eszébe elsőként, úgy számomra is egy – mind a mai napig – megismételhetetlen produkció benyomásával bír az ER. Persze nem feltétlen világos, hogy de hát ez meg hogy jön ez ide. Hát úgy, hogy vannak átfedések. Ha az államnak dolgozol, az azért gondolom kemény tud lenni néha. Meg idővel még inkább az lesz. Elöregedő társadalom, stb… Tudjuk… Én valahogy könnyen tudtam azonosulni ezekkel a figurákkal, mert hát szívnak épp eleget, és mint bizonyos gyárakban, úgy nekik sincs csak úgy feltétlen leállás. Néha még akkor sem, ha már nagyon kijárna pedig. De ez persze mind csak körítés, magától értetődő dolgok. Ettől még lehetne gagyi vagy unalmas és elcsépelt az egész. De szerencsére nem az. Nem életem legjobb pilot epizódja, de egy nagyon kellemes kis darab volt. És igen, biztos folytatni fogom. 🙂