Vetítőterem – #44


The Great Beauty [ A nagy szépség ] – 2013

JackOneill – 8.4/10

Elfáradtam rajta. De itt leszögezném, hogy nem azért, mert rossz lenne vagy ne tetszett volna. Egyszerűen ilyen hosszan nézni ezeket a nihilista embereket a maguk kreálta világban egyszerűen fárasztó. Még úgyis, hogy a főszereplő egy jóval érdekesebb karakter, mint az őt körülvevő emberek. Olyasvalaki, aki idős korára ráeszmélt, hogy nem áll mások felett. Talán ő sem élte máshogyan az életét, de ezzel tisztában is van. Nem kérkedik, nem hazudozik mostmár legalábbis.

A film remekül mutatja be, hogy egy idős ember közeledvén a saját életének végéhez hogyan tudja értékelni a mögötte álló utat. Szerintem nincs olyan ember, aki, ha majd egyszer megteszi ugyanezt őszintén azt tudja mondani úgy éltem ahogy akartam és azt tettem, amit akartam.
De kicsit visszatérve nem is tudtam egyben végignézni. Néhány nap különbséggel fejeztem be, de nem érződött. Ez a ráérős hosszan elnyújtott kamerakezelés, párbeszédek, valamint a már-már monoton hangvétel miatt lehet. Az operatőri munka nagyon szép a zenék pedig remekül festik meg a képeket. Egyes megoldásai az ilyen művészfilmeknek nekem már túl műviek is de itt azért bőven túl tudtam magam tenni rajta. Nem akarom itt hosszasan boncolgatni a filmet. Ez is olyan, amiről inkább beszélgetne az ember.

Gabo81 – 10/10

Nem tudnám megmondani, hogy hányszor láttam és hányszor fogom még, de minden alkalommal a velejemig hatol és kifarcsarja a szívem. Amíg a Szindbádról oldalakat tudnék írni – és talán egyszer fogok is – addig, ennél belém fagy minden szó.

Sejtem, hogy számotokra idegesítő, unalmas és hosszú volt, de ez maga a nagybetűs Filmművészet. Ha lecsupaszítjuk róla a római elit nihilista világát. meg tulajdonképpen minden emberi szálat, ez még akkor is megállná a helyét. Ez tulajdonképpen a művészeti ágak összekapcsolása egy nagy orgiába. Szobrászat, festészet, építészet megspékelve zenével és összehozni mozgókép formájában. Számomra maga a tökéletes alkotás.

Viszont, ha megnézzük a fő szálat, akkor is el tudunk mélyülni a témában. Paolo Sorrentino 42 évesen csinált egy alkotást az öregedés megéléséről és az elmúlásról. És, hogy mi is a csattanó, vagy a tanúlság? Semmi… Így is úgy is megöregszünk, próbááljuk meg a legtöbbet kihozni belőle. Tanuljuk meg meglátni a szépséget a kis dolgokban és a hétköznapokban.

Büntetésből adtam fel ezt nektek, de magam is megkaptam érte. Ráébresztett, hogy fájdalmasan eltávolodtam az utóbbi években a művészetektől és ettől amit előbb leírtam. Amint megnéztem az elejét és levittem a kutyát éjszaka sétálni, azon kaptam magam, hogy másképp tekintek a terekre, épületekre. Azon kaptam magam, hogy csak úgy megállok és megnézem azt a templomot amit már ezerszer láttam. Meg magukat az embereket is más szemmel nézem, de ezt nehéz lenne itt megfogalmazni. Talán, mint amikor a filmben nézi a játszó apácákat. Szerintem ez az amikor egy műalkotás eléri a hatását. Hozzáad valamit az életedhez és változtat rajtad.

Eldöntöttem, hogy minden hónapban megpróbálom újra nézni. Valahogy vissza kell vezetni az embert a hétköznapi szürkeségből a Szépség meglátásába. Ami attól még hétköznapi szürkeség meg robot marad, de mégis más… Respect ezért Sorrentino-nak!

Patrick – 8.4/10

Az első 10 perc para volt… Egyébként remek film. Szép pillanatokkal, olykkor nagyszerű képekkel, zenékkel, dialógusokkal és hát merengésekkel. Van itt minden, művészet, buli, szex, (első) szerelem, halál, elmúlás… És ezek egy részéből – mivel elég idős szereplőkkel dolgozik a film – igazából nem sokat kapunk. Csupán csak szomorú emlékfoszlányokat leginkább. Engem eléggé lehúzott a film. Ennek nyilván megvan a maga oka, de nem tudom, ha nem lenne, akkor is… Hát ez nem egy vidám darab, maradjunk annyiban. Emiatt aztán néhol talán fárasztó is. Értékelem a hangulatát, a varázsát, és ezek miatt is lehet valamikor majd egyszer még újranézem. De az nem mostanában lesz…

Talán kicsit túl szerzői is néha, és én például nem nagyon vágtam a végére, hogy most akkor mi is van. Mit akar mondani. Igen, felhívja a figyelmet a világ apró, sokszor általunk már szinte megszokott, elfeledett szépségeire, de közben karaktereivel tesz is néha az egészre. Bizonyos szerelmek nem is igaz szerelemek? Bizonyos írások és könyvek nem is képviselnek igazi értékeket? Olaszország nem is olyan jó hely? Szóval ilyen szinten ad is a film, meg el is vesz. Dehát az élet ilyen. Tényleg nem is tudom. Lehet mégis félnék az öregedéstől, a magányosságtól vagy a haláltól? Vagy adott esetben képes leszek majd néha röhögni és mosolyogni nem csak magamon, hanem – úgy ahogy van – a világon magán is?

The Tourist – 2022

JackOneill – 7/10

Kicsit nehéz mert van, ami tetszik benne és van, ami nem.

Ami nem tetszik az a sok kis logikai bukfenc, amik bár kellenek, hogy tovább mehessen a sztori, de azért zavaróak.

Mutasd a spoilert!

Pl fogalmuk sincs a rendőröknek hogyan sodródott le az útról a srác kocsival? Egy kamionnal mentek neki… egy ilyen találkozás jól látható nyomokat hagy szerintem. Plusz a robbantás után is senki nem tartja bent?

Szóval ja mindemellett kicsit mesterkélt talán, de elhanyagolható. Ami viszont tetszett van egy jó hangulata igazából és hogy ki is a főhős, mit csinált korábban ki a kamionsofőr, az eltemetett ember mind érdekelnek.

Gabo81 – 7/10

Azért választottam ezt, mert nyomatták mindehol, hogy most ez a sláger és nagyon megy, de annyira nem lett végül nagy durranás. A képi világa meg az operatőri munka is jó. A párbeszédektől valamiért többet vártam, de aztán leesett, hogy ez az ausztrál vidéki élet és ahhoz viszonyítva már autentikus. Olvastam már, hogy ki a főszereplő, de a végéig eszembe sem jutott, hogy jé ez tényleg a Szürke árnyalatos pasi. Remélem bizonyítani fog úgy ahogy Pattinson is megtette már jó pár szereppel.
Szóval az a durva, hogy nagyon rosszat semmire sem tudnék mondani, mégsem fogott meg annyira, hogy tovább nézzem. Talán majd egyszer…

Patrick – 7/10

Középszerű trip. Pörgős kezdéssel, stb. Van benne feszültség is, de pont az hiányzik belőle, amivel el akarják adni. A karakterek árnyalása olyan szinten skicc-szerű, hogy totál érdektelen számomra a folytatás… Lehet jó lesz, lehet érdekes lesz, de ez első rész alapján maximum csak egy közepesen kellemes néznivaló. Ennél meg ma vannak azért ezerszer jobbak is. A sztori meg mehh’, mármint értem én, hogy misztikum, meg ilyesmi, de hát ilyen szinten sem túl karcos sorozat képének ígéretét hordozza magában az első epizód… És az a nyomozás szám eddig piszok gyenge… Ha kihagyták volna az egészet, csak valamiféle menekültős első epizód lett volna, az üthetett volna, ez így viszont felesleges és buta időhúzás…