Vetítőterem – #26

Beckett – 2021

JackOneill – 5.2/10

A menekülős filmek talán tényleg kicsit eltűntek a palettáról, de nem ez fogja újra divatba hozni őket. A szkript annyira túl van zsúfolva, hogy lényegében senkiről semmit nem tudunk meg. Még magáról a főszereplőről sem. Így aztán szorítani érte is elég nehézkes. Persze

de az elején bemutatott cukiskodás is kicsit sok volt, így nem zártam őket a szívembe. Ami pozitív, hogy abszolút reálisak és életszagúak voltak az akciójelenetek. A botladozó, épp csak életben maradó, elmenekülő főhős azért jól állt a filmnek. Nem egy volt katonát kellet nézni, aki aprítja az ellent.

Ez azért eléggé kilógott az összképből. És a legkisebb Görög zsákfaluban is tudnak angolul? A zenéje eléggé halovány volt. A politikai összeesküvés is érdekes kiindulási alap volt, de megintcsak nem volt rendesen kibontva. Baromi sok mindent akart mondani, de igazán semmit nem sikerült.

Gabo81 – 8/10

Nekem bejött. Tudom, tudom, rengeteg logikátlan dolog volt benne, még én is sokszor felszisszentem, de még így is bele tudtam magam élni a csóri vesszőfutásába. Nem tudom, hogy ez tendencia akar-e lenni vagy csak felültek a retro hullámra, de számomra tökéletesen hozta a Robin Cook féle thrillereket. Jó volt a színészek játéka is, láthattuk görög országot is egy kicsit más oldalról. És a pillangó hatás keretében megtanulhattuk, hogy Soha ne vezessünk álmosan! 😂

Patrick – 3/10

Kövezzetek meg, de ez nem ér többet. Egy csomó filmben van egy-két megkérdőjelezhető butaság, de itt baromságok tucatjával találjuk szembe magunkat. A kezdés szerintem uncsi volt, üresek voltak a párbeszédek, a szitu is mehh volt, aztán volt egy bátrabb húzásuk, és onnantól el is indult a lejtmenet. Logikátlan idiótaságokkal van teli az egész film.

A film hangulata ennek ellenére nem lenne rossz, de ilyen hulladék írással, hiteltelen jelenetek sorával ez egy szemétre való film, semmi több. Komolyan rég láttam filmet, ami így felcseszett volna. Amikor már kezdene elkapni, jön egy hatalmas gagyiság, és ez játszódik le újra és újra. Igazából kár is a filmre szót pazarolni, bármit választasz-e helyett, valószínűleg jobban jársz…

Sweet Tooth – [Sweet Tooth: Az agancsos fiú] – 2021

JackOneill – 6.3/10

Ez egy olyan sorozat, amit, ha lenne gyerekem elüldögélnék mellette miközben nézi. Egyszerű, aranyos és bár vannak komolyabb témái ezeket eléggé elkeni. Azt olvastam, hogy a könyv, amiből készült sötétebb hangulatú. Itt ennek csak az alap vonulatai vannak meg minden más egy gyerekfilm hangulatát idézi. Egymagam sosem kezdtem volna el és folytatni sem fogom. A gond az, hogy bár ez a későbbiekben változhat az első epizódban még egy gyerekfilmhez képest sem kiemelkedő. Sőt. Például a humor gyakorlatilag teljesen hiányzott belőle. Ellenben drámai sem volt. Megható? Az sem.

Nem mondom, hogy nem lesz ez jobb, de az első rész alapján nekem ez túl sekélyes.

Gabo81 – 9/10

Amikor megláttam, hogy gyerek a főszereplő, először azt hittem ez is csak egy fiataloknak szóló sorozat lesz, de nem. Nem is lehetne máskor aktuálisabb, mint most, a pandémiás időszakban. Eleve szeretem az utópisztikus alkotásokat, de ez a felütés és szimbólum, hogy az ember egyesül az állatvilággal, a természettel, és csak így élheti túl – egyszerűen zseniális. Ugye az Avatar is erről szólt, de az sosem bírtam, csak megnéztem egyszer és le is tudtam. Ezt viszont azóta is nézzük, és elvileg be van rendelve a második évad is 💕

Patrick – 6.1/10

Hát ez rohadt ásítozós gyerekmese volt. Alapból nem szeretem az ilyen színes, meseszerű fantasy dolgokat (de még a „kultikus” és „cuki” Amélie csodálatos élete sem épp nagy kedvencem), mert bár ez esetben el lehetne kenni azzal a komolytalanságát, hogy ennek a háttérben azért milyen mély (többek közt) társadalomkritikai üzenete is van, csak hát közben a kis srác és a történet maga is elég unalmas, érdektelen, arról nem is beszélve, hogy mennyire hiteles az, hogy a csávó

Szóval nézhetem akármilyen szemszögből, ez attól még gagyi sajnos, igazi művészethez nem sok köze van a filmnek, pláne, hogy sosem szerettem a túltolt szimbólumokat sem, amikor a nyilvánvalót is megmutatják, illusztrálják – már csak azért is. Példának ott van amikor a TV-t kibassza aztán elássa. Istenem… Jujj, de kemény csávó, megérte lecipelni odáig. 😀 Viccc… A fényképezés elmegy, de ez abszolút nem az én világom sajnos. Ha sokkal sötétebb, realisztikusabb, kevésbé szájbarágósabb lenne, normális fényekkel és színekkel, jobb karakterekkel, akkor még érdekelne is. De persze ehhez ezt az egészet kábé kukázni kellene. Ja és eszembe is jutott közben a nemrég elolvasott könyvem első negyede, bevezetése, és hát igen; J.D. Barker-től a Szíve helyén sötétség-ben egy oldal több érzelemmel, humorral és drámával bír (kicsit hasonló, de valamilyen szinten azért egészen más helyzetben), miközben olyan képeket fest le közben, amelyeket talán sosem felejtek már el… Ehhez képest ez gyenge középszer. És akkor lehet sokat mondtam.